Gus ugyan szinkronblognak szánta, én jócskán lemaradtam, de tegnap este aztán még mindig jobban ment az, hogy inkább fényképezőgép híján a telefonommal fotózok, mint hogy komoly sorokat rójak a wordben...

Szóval, ha még nem mondtam volna, én is cipőmániás vagyok, mert cipőből sok kell, és különféle színűek. Ez utóbbi ugyan nemigenjön ki a képen, mert a telefonom nem igazán fotózási célra terveztetett, így aztán hiába is mondom, hogy az a lila ott majdnem legalul, az az, ami csak igen ritkán van rajtam, mert mindig csak addig tűnik jó ötletnek, míg el nem indultam benne otthonról. Utalnék még arra is, hogy a cipőimből is látszik, milyen szögletes vagyok, mert a gömbölyű orrúakkal nemigen tudok nagy barátságba keveredni, annál inkább a hegyesekkel, még ha nem is ez a divat. És itt hívnám fel a figyelmet a felkunkorodó elejű Kis-Muck-papucsaimra, amelyekben repülni ugyan nem tudok, viszont ugyanabból a fazonból van három különböző színű darab is (a képen középtájt egy narancs, egy fekete, és egy fehér, bordó mintával)